Az ígéret elvileg szép szó (mi van ha azt ígérem meg, hogy ,vendettát veszek valakin?!), kiváltképp ha be is váltják, ennek szellemiségében akkor ez itt a negyedik meme bejegyzés. Mint ahogy azt az első írásban taglaltam, egy-egy emlékezetes pillanat videó vagy kép formájában könnyen válhat egy általam úgy nevezett "inside meme" első epizódjává. Ez hasonló az inside joke-hoz, azaz egy olyan poénhoz amit csak egy bizonyos réteg ért, aki ismeretében van a háttér információknak. Mivel csak minden második ember megszállott BHSK fan, így az első 4 kép megértéséhez egy kis háttér story: 

Az internetet bújtam minden féle mászós média után, ilyenkor gyakran megesik, hogy ráakadok valami régen látott darabra és megnézem. Így esett, hogy ráakadtam (ismét) Bálint Vásárhelyi boulder (BHSK) videójára. Minden Izer videó fanatikum, de volt szerencsém kiemelni egy jelenetet és jó időben rányomni a pause gombra. Ezt ajánlom első lépésnek, 3:10-nél tessék rátenyerelni a billentyűkre/egérre.

Mára már eljutottam odáig, hogy nem izgat a megvalósítás minősége, úgy érzem ez a képeimnek amolyan lúga-sója sava-borsa. Amiatt sem izgulok, hogy Bálint rossz néven venné a dolgot. Ellenben a beígért ötödik kép szereplője, még valószínűleg nem tudja kifejezni ellenérzését a dolog iránt. Ő Urbanics Roland.

Péntek délelőtt eltávozott az élők sorából a Slayer gitárosa. Csak mondom, ezt jobb ha köztudatban tartjuk, mert számomra igen meghatározó formáció tagja volt, nélküle ma nem tartana ott a metál és a rock zene ahol tart.

Az alap koncepció, amiből ki indulunk, hogy minden hozzáállás kérdése. Teszem azt, egy egyszerű példa: Nándi igyekezett motiválni, hogy legyenek bejegyzések a blogon. A válaszom az volt, hogy semmi érdekes nem történik, amit érdemes lenne megosztanom. Na most az, hogy kinek mi az érdekes.. lehet, hogy valami nekem nem az, de másnak esetleg az lenne. Inkább vegyük a másik példát, miszerint engem foglalkoztat valami, de más leszarja. Gondolom én. Emiatt az elképzelés miatt csappant meg a "mesélős/elmélkedős" írások folyama. Ez javarészt annak köszönhető egyébként, mert a gondolataim sokszor megfertőződnek a kishitűséggel. Valahogy úgy működik ez, mint ahogy azt Yoda tanította: a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, ergo a félelem a sötét oldal kapuja. Esetünkben ez úgy fest, a (túlzott) maximalizmus elégedetlenséget, az pedig kishitűséget eredményez. Na, de mi van HA?! Mi van akkor, ha úgy nézem a tényállást, hogy "mindig van egy nagyobb hal" (stílszerűen maradok a Star Warsos párhuzamoknál) ergo van kisebb hal is, tehát akad aki számára érdekes lehet az élmény amit elmesélek. És akkor itt jön be a hozzáállás és közeli testvére a relativitás, hiszen ha úgy nézem lehet ugyan, hogy valaki okosabb nálam és lenéz amiatt, mert közzé teszem a körülöttem/fejemben zajló történéseket, de lehet valakinek meg egy hasznos olvasmány. Nehéz dolog ez, a világ nem fekete és fehér, nem jó és rossz. Tulajdonképpen az lehet a gond, hogy megpróbálom valamelyik oldalt kihozni "győztesként", ahelyett, hogy a balancera törekednék. Lényegtelen, majd elmúlik a post-kamaszkor, és én is normális ember leszek (bár a normális fogalom jelenleg még azonos a futószalagról érkezett termékkel). Remélem akinek hasznos, az örül, aki meg "felettem áll" most jól aszondja a bajsza alatt: ,,Na! Ennek a pöcsnek még sokat kell tanulnia, hál istennek, én sokkal jobb vagyok nála!"

Addig is persze van haladás, fejlődés hiszen egy Ernst never give up, na meg a unity.. és nem hazudtam ám napokkal ezelőtt, alakulnak a dolgok. Újabb 8 percel bővült a vizsgadarab, sikerült kihalásznom az álmaimból az ötletet, ritka kincs, meg kell becsülni az ilyet.


Kusza disszonanciákkal teli, stílusváltásokkal tördelt poliritmikus instrumentális psychedelic experimental. Gyönyörű!!!

Ja! Ez pedig magáért beszél:

Az éter kussol, legalábbis erre felé. Persze megvan az oka, idővel mindenre fény derül, lehull a lepel és a kör bezárul. Megvannak a tervek, projectek sőt még álmok is, de semmit sem kötnék dátumhoz, nem kell a stressz. Azért, hogy ne megint csak végtelen körmondatokban ontsam a semmit, a szokásos ködös parasztvakítást több frontos zenei tervekben, félkész meme képekben és egy epikus történet elmesélésében ejtem meg, amely még nem zárult  le, és ki tudja mikor lesz vége..


Addig is, érdemes olvasni a 7C+ blogot, a színtér alakja Nándi és a kellemesen mizantróp Puhatkány mostanában jól össze nőttek, és ennek mi civilek örvendezünk vala, hiszen ilyen, és ehhez hasonló mozgóképes csodákkal örvendeztetnek meg bennünket:

Számomra mindig is a Zsombói ABC és az Ujjerő Magyar Kupa volt a két legnagyobb súllyal bíró boulder verseny hazánkban. Így hát most is hatalmas várakozással telik az elkövetkezendő pár hét.. versenykiírás a képre kattintva:


PSYHED!!!!

2007-ben kezdtem mászni, erre az évre datálható a King Lines c. film megjelenése is. Ez csak annyiban érdekes a bejegyzés szempontjából, hogy minél messzebbről tudjam megközelíteni az eseményeket. Ugyanis aki ismer, az tudhassa, hogy szeretek mászó filmeket nézni. Újra és újra. Na persze ki nem?! Az évről évre fejlődő és világot körbe járó produkciókkal szemben, mindig is inkább az olyan videókat részesítettem előnyben, amit Bobi laptopján, Patkány telefonján és hasonló helyeken lehet fellelni. Ezek nem HD felvételek, nincs több szögből filmezve a mászás (sokszor mászás sincsen, azok különösen jól sikerült darabok szoktak lenni) egy szóval amatőr operatőri munkát dicsérnek, low budget filmek. Ilyen gyöngyszem Dede Laci mászása a Mátrixon. Jó eséllyel az én generációm ezen nőtt fel, ebből meríti a motivációjának mint egy 24,7%-át és heti rendszerességgel nézni újra, újra, újra és még többször. Aki most pislog, hogy WÁÁÁT?! (van ilyen?) annak itt elérhető az említett videó: http://szikla.hu/stuff/dedefilmek/kisgeri.wmv

Miután mindenki tisztában van a tényállással, tovább csavarom a sztorit. Lassan már féléve, hogy felhagytam az aktív zenéléssel és ott hagytam a zenekart ahol gitároztam. Egy nap Nándi megemlítette, hogy saját mixeket gyárt mászáshoz, videókhoz. Meg is kértem, hogy avasson be a tutiba, így esett, hogy elkezdtem össze tenni az első saját gépzenéim. Just for fun, meg hogy legyen mire jammelni a Gi Klub/7C+ sessionök alkalmával. Az előző bekezdéshez pedig itt csatolnék vissza: a legújabb agymenést kifejezetten azoknak ajánlom, akik előszeretettel idéznek bármilyen helyzetben Törpapa szavaiból ÉS szeretik az (elektronikus zenét) zajt.
Elkészült a Jaffar c. track, a képre kattintva hallgatható, akinek inge!


"üdv a városnak!"

Remélem a trend folytatódik, gondolok itt most a videó/bejegyzés arányra Nándiék blogján:

Több helyről érkezett a feedback a képeket illetően, csinálj még, kurva jó, maradj influenzás, ez nagyon gáz, pöcs vagy stb. Én szkeptikusan látom a dolgokat, de egy kör talán még elfér (és az RTL2 csatorna sem perel be, amiért lenyúltam a kampányplakátjukat.)

(A helyesírásom még mindig csapnivaló minden nyelven.. nem teccik ne olvasd gecó!)