Az alap koncepció, amiből ki indulunk, hogy minden hozzáállás kérdése. Teszem azt, egy egyszerű példa: Nándi igyekezett motiválni, hogy legyenek bejegyzések a blogon. A válaszom az volt, hogy semmi érdekes nem történik, amit érdemes lenne megosztanom. Na most az, hogy kinek mi az érdekes.. lehet, hogy valami nekem nem az, de másnak esetleg az lenne. Inkább vegyük a másik példát, miszerint engem foglalkoztat valami, de más leszarja. Gondolom én. Emiatt az elképzelés miatt csappant meg a "mesélős/elmélkedős" írások folyama. Ez javarészt annak köszönhető egyébként, mert a gondolataim sokszor megfertőződnek a kishitűséggel. Valahogy úgy működik ez, mint ahogy azt Yoda tanította: a félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, ergo a félelem a sötét oldal kapuja. Esetünkben ez úgy fest, a (túlzott) maximalizmus elégedetlenséget, az pedig kishitűséget eredményez. Na, de mi van HA?! Mi van akkor, ha úgy nézem a tényállást, hogy "mindig van egy nagyobb hal" (stílszerűen maradok a Star Warsos párhuzamoknál) ergo van kisebb hal is, tehát akad aki számára érdekes lehet az élmény amit elmesélek. És akkor itt jön be a hozzáállás és közeli testvére a relativitás, hiszen ha úgy nézem lehet ugyan, hogy valaki okosabb nálam és lenéz amiatt, mert közzé teszem a körülöttem/fejemben zajló történéseket, de lehet valakinek meg egy hasznos olvasmány. Nehéz dolog ez, a világ nem fekete és fehér, nem jó és rossz. Tulajdonképpen az lehet a gond, hogy megpróbálom valamelyik oldalt kihozni "győztesként", ahelyett, hogy a balancera törekednék. Lényegtelen, majd elmúlik a post-kamaszkor, és én is normális ember leszek (bár a normális fogalom jelenleg még azonos a futószalagról érkezett termékkel). Remélem akinek hasznos, az örül, aki meg "felettem áll" most jól aszondja a bajsza alatt: ,,Na! Ennek a pöcsnek még sokat kell tanulnia, hál istennek, én sokkal jobb vagyok nála!"

Addig is persze van haladás, fejlődés hiszen egy Ernst never give up, na meg a unity.. és nem hazudtam ám napokkal ezelőtt, alakulnak a dolgok. Újabb 8 percel bővült a vizsgadarab, sikerült kihalásznom az álmaimból az ötletet, ritka kincs, meg kell becsülni az ilyet.


Kusza disszonanciákkal teli, stílusváltásokkal tördelt poliritmikus instrumentális psychedelic experimental. Gyönyörű!!!

Ja! Ez pedig magáért beszél:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.