Ne basz. De, bizony. Ezennel én is beálltam az internetet hülyeséggel szennyezők sorába, ezzel belűről bomlasztva a rendszert. Én az pedig egyenlő cs, azaz Csanádi Buhence, általában valami mászóteremben vagyok fellelhető. És akkor helyben is vagyunk, mert hogy jelentéktelen életem ezen részét fogom a köz számára is elérhetővé tenni. Már többen taposták ki előttem az ösvényt, gondoljunk csak Bálint Ízerre vagy a 7C+ crewra.

Nyilván más szájíze lesz ennek a dolognak, de a mászós blog, az mászós blog. Lesz itt szó mindenről: mászás sziklán, mászás teremben, mászás házra, fára, villanyoszlopra, hídra, egy szóval amire csak fel lehet mászni. Aztán ahogy hozza a sors, képek, videók (tájak, arcok, megmenések, divat és életmód), hírek, cikkek, beszámolók, kritikák, s a többi. Sokan már az első írásom címén elakadhatnak, ez nem véletlen. Ígérem, szentelek majd egy külön bejegyzést a tanulmánynak, amelyen már jó ideje munkálkodom: 'A XXI. századi mászó színtér nyelvújító hatásai'. Lassan halad a dolog, mert vannak (pacsi Tuhamáska!) olyan tagok a gangben, akik félelmetes gyorsasággal formálják a nyelvet és a felét sem érteni néha annak, amit mondani szeretnének, de erről majd később.

Ha nem is élek olyan szabad életet, mint a Hoff vagy a Patkány, azért a rendszeresség mellé, néha megfér a káosz is. Egy bevett héten három fix pont van (a káosztól eltekintve) kedd és csütörtök Ujjerő, péntek Dzsí-áj kláb. A Gi Klubos sessionökben az a jó, hogy leülepszik a hétköznap pora, az ember fellélegezhet: ,,Na, csináljunk még egyet Máté!" A standard 'friday-quartett' névszerint Rasta Tibi, Máté, BarnaPeti és cs, aki ugye bár én vagyok. A dolog pikantériája a változatok sokaságában rejlik. Kifejtem: A Fantastic4 mellett (először négyes fogatot akartam írni, de azért az elég pornós, nem?!) időszakosan felbukkanak arcok. Leggyakrabban Papír cimboránk, de olyan sessionöket is élt már meg a terem, mint Farki, Tamáska, Patkány, Gergő (a légikurva), Papír, vagy pár hete az incredible 7C+ crew (Barna, Nándi, Peti), Patkány, Papír, Tamáska. Ez azért jó, mert:
-változatos közösségben mászhatsz, ami mind mászásilag, mind emberileg vagány dolog
-fórumot teremt az arcok között, olyanok is találkoznak, akik amúgy nem
-és nem utolsó sorban kellő megmenés után, át lesznek forgatva a fogások gyerek-barátról - csuhapatás barátra.



A dolog másik része, a már három éve futó verseny sorozat, a Names Mean Nothing. Szerettem volna, és a mai napig célom viszonozni ennek az életformának, az embereknek azt, amit kaptam és kapok. Lehet prüszkölni persze, hogy "én sziklán szeretek mászni, jaj megint teremben kell", de ez nálam egyenértékű szöveg azzal, hogy nem nézek csak National Geographicot - azt még is tudod mi volt a Győzike-showban sutyerák! Na, erről ennyit, mászni mindenhol jó, nem kell a rizsa. Oly annyira, hogy versenyezni is jó, főleg ha Jam. 2009-ben rendezték meg az Everestben azt az eventet (bocs), ami engem erre az egész nyalókára ösztönzött, ami egy versenyrendezéssel jár. És figyelj, mert megéri a cucc, tavaly szinte csak jam jellegű versenyek voltak, és sikerük volt. Gi, Miskolc, Spider, Zsombó, Veszprém, Batta. Egyre többen adják a fejüket jamek rendezésére, egyre nagyobb rá az igény. Királyság!

Összefoglalva tehát: Lesz bézöl.. bőven!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.