Gyakorlatilag az történt, hogy megmásztam a Kávéfőzőt. Lehetne ez nagydolog, de szerencsére a megtett út árnyékában nem sokat jelent. Így történhetett az, hogy pár másodpercig csüngtem csak, és éreztem a bőrömmel a két hatalmas, rusztikus mészkőzsebet, aztán leléptem a földre és hosszú percekig ültem alatta szótlanul. Bárgyú mosollyal az arcomon bámultam hol Bettire, hol, Barnára, hol Zsanira és kerestem nem is tudom micsodát az arcukon, gesztusaikban.
I. Szakasz / Nedves Tavaszemlékszem a telefonról szóló zenére, a Nándi „Gyerünk bazdmeg!”-jeire, a 11 padre és emlékszem: Aznap estétől fogva sohasem az a bizonyos gép jut majd eszembe ha meghallom: Kávéfőző.megmászom az első 7C nehészégű boulderem, a Remete-Style-t. Két session alatt sikerült abszolválni, Zolival egyetemben. Jó kis esték voltak azok, habár a megmászás mellett egy púpot is begyűjtöttem a fejemre (természetesen már mászás után). Egyik este Tamáska elmondja az ő bétájukat, hogy hogyan is lehet a legkönnyebben megmászni a Kávéfőzőt. Nem is bonyolítottam túl olyan nagyon a 20 helyett 24 mozdulattal csináltam. Ahogy azt éreztem is a végére sokkal könnyebb a megoldás, és az első pár mozdulat is leredukálódott.2013 augusztusa. Lazulás, igazi nyár. Megismertem egy gyönyörű, kedves lányt. Szárnyalok. Fizikailag persze járni nem bírok. Még sosem kellett össze varrni semmimet. A bal térdemet kipipáltam, a játszóterezés veszélyes dolog, annyi biz’ igaz.
Öt session alatt tudok elmászni a beszállótól a lábfeldobásig. A következő alkalom még spotter és crash-pad hiányában gyakorlással és romantikázással telik. Érzem, jön a nedves idő, nem szabad tesze-toszáskodni. Szerencsére többen ajánlanak fel a crash-padjükből és idejükből, így végül Árpiék padjével és Balázzsal osztom meg a megmászás örömét. Nem is magának a megmászásnak örülök a legjobban, hanem hogy most már tudom, ha valamit nagyon szeretnék és teszek érte, akkor bármit meg lehet…2013 decembere. Miután novemberben kicsit kitekintettem a barlangból (Szlovák és szerb versenyek, Szentbékkálla, Pázmánd) újra elérkezettnek láttam az időt, megerősödtem és száraz a Kávéfőző. Négyszer voltam kint az év utolsó hónapjában. Tökéletes lett a bétám. És nem adta meg magát még így sem. Valami hiányzott, és az akkor érthetetlen kudarcok feldühítettek. Ott hagytam mind untalan megmászatlanul. Helyette belenéztem a Fantomba. Az összemozgása és kitalálása hatalmas élvezetet és sikerélményt nyújtott, de a saját magammal szembeni türelmetlenség megint csak frusztrációt hozott a fejemre. Ideje egy nagyobbat pihenni. Jönnek az ünnepek…
EPILÓGUS:
