A Spider-döntő után extra motiváltnak éreztem magam, így elhatároztam: dajesdbe küldöm az összes bajnoki fordulót. A Gyenes/Horváth szülinap után betoltam a böjt üzemmódot: bulizás zero, edzés maximal! Nem is pazarlom a betűket, álljon itt a Magyar Kupa sorozatról írt beszámoló első fele, hope u enjoy és hasonlók! Ujjerő @ Március 30. A legmotiváltabb felem ébredt fel aznap. A mumus. Sose, na de majd most! Kell nekem az a 4 boulder! És ehhez hasonló gondolatok tömkelege a busz úton. A Móriczon össze futok Zupival, a legtöbb kunszt szövetségi fogásokból van feltéve, elég zsírul hangzik. A regisztráció után a szokásos órákig tartó emésztő várakozás, közben realizálom: valóban egész core a mezőny, meg kell dolgozni a döntőért! Itt vannak a battaiak: frissen, erősen Chironicoból. Zoli, Papír, Bandi. Manó és Barna is feltűnik a piros kanapén (hol máshol?!). Veszprémből Ágh Pisti jött el (je), Shake Ass Fehérvárról pedig a Hojer-kóros Axel érkezett. Delet üt az óra, rámegyek egy bemelegítésre.
Pár perc késéssel lépek be a terembe, így a szabályok ismertetéséről stílusosan lemaradok, na de majd közben úgy is kiderül, ha valami bézöl! Jól néznek ki a szettek, de egyik sem tűnik cheasynek. Valamin kezdeni kell, nagy a sor a plafon egyik éléhez. biztos az a megajánlott ötös. Mindenki rámegy. A sor nekem nem kell, kinézek egy ugrást a másik oldalon és egy csak elemes kepesztős bouldert. Két perc, két flesh a lapomon. Van még három egyszerűbb, a fehéret csapom, a kéket és a pirosat a végére hagyom levezetésnek. Irány fel, amíg kevesen vannak! Fent két easy-cheasy, egy közepes és egy maximal. Sittelem a melegítőseket majd Zsoltikával egy kompániába verődve rámozizunk A pirosra. Ez egy lényeges pillanat, ugyan is itt megy el onnan a döntőm. A zónára baszódni elég kotta, sok az erős ember megrakják one-arm. Nekem ez nem ideálom, előre megyek lábbal, ami elég nagy cheat. Kétszer esem le a topról.. oké pihi. Kimegyek levegőzni és tolom az arcomba a kandírozott gyömbért. Megrakom elsőre a két lenti könnyűt, bele próbálok a maradék két lentibe, egyet zónázok, és megszállottan a fenti rész felé veszem az irányt. Air Bitch és Márk Zengő a crew. A bétám kiadja Márknak, de a topra nyúlás lenyalat mind a kettőnket. Ha megelégszem a zónával és nem megyek vissza, marad erőm letolni a lenti elefántszar-elemekből felpattintott kunsztot. Csalódottan távozom, a döntő kiadta volna, tudom.. persze nincsen ha. Rage Againts tribute van, meg totális megmenés, esőben 17-ből hazafutással. https://www.youtube.com/watch?v=D5A9CwcBKsk&feature=youtu.be Ez a nap nem "az" a nap volt...
Batta @ Április 13. Fél kilenc, Stadionok. Gyenes, Rádai, Duksa, Farkas, cs. A hangulat elképesztő Százhalombatta felé, minimal eltévedés után filmbe illően találjuk meg a placcot: Miután megkapták a jó bétát a benzinkúton, követjük Horváth Lauráékat. Taktik level 2. Hat óra mászás idő, ebből az első kettőt Tomikával el csillezzük. Döcögősen indul a mászásom, de aztán egy nehezebb kunszt megmászása inspirál és rápörgök. Hatalmas harc a narancssárga boulderen, Papír és Tomi az egyik hardcore kéket ostromolják, Soma egy pirosra van borzasztó mód ráfeszülve Lenkével egyetemben. Epic jam hangulat, élvezem.
34/21 toppal fejezem be, ami egy 7. helyezésre elég. Ez miután lebetegedtem az ujjerő afteren, nem is olyan rossz. Ráadásul itt nem csináltam belső, lelki betegséget abból, hogy nem sikerült a boulder amire ráfeszültem. A nap itt természetesen nem ért véget. Mivel Balázs infected állapotban is vezet, így a "Csónakház" nevű szabadidős k özp ontba (kápé kápé kápppééé!!!) indultunk egy konvoj 4. elemként, mögöttünk még 3 kocsi. Hihetetlen megérkezés hatalmas company. Le aljasodni nem aljasodom, de azért annyit iszom, hogy elveszítsek egy szkander meccset Rádai Gergővel. Ja, amúgy vágjátok, ő az a srác aki Battán letolta a Schmidt Zsoltit! Szóval nem szégyen. Csak szopás. Ugyanis a tétje az volt: nem mászhatok 2 hétig, csak húzódzkodhatok. Az est további részletei a homályban, és egy bűn rondán papírra vetett naplóbejegyzésben vesztek el...
Kecskemét @ Május 18. Szikrázó napsütés, hatalmas crew és totális megmenés. Szombat este a Gál Ranchon Nándi, Barna, Manó, Peti, Tamáska, Papír, Gergő és még ezer meg ezer arc.
Az ötlet, miszerint a verseny a buli másnapján van vitatható, de vitatkozni nem lehetett vele. Engedtem a csábításnak, nem törődve azzal, hogy holnap vár rám kb. húsz Gál Bence által prezentált boulder. Senkinek sem kell mondani, hogy ez mit jelent, így hát rámentem egyből a szorító erő bemelegítésére. Egy darabig sörös korsókkal, majd whyskey-s pohárral szériáztam. A biliárd asztalnál is megfordultam, meg még isten az ég tudja hol... Így történt hát, hogy egyedül mentem neki a feladatnak, hogy a Nándiéknak patent alvóhelyük legyen. Persze ez szánalmas kabarévá nőtte ki magát, amit a többiek az asztalok mellől néztek végig. A másnapi reggel nem túl motivált. Előző nap azt hittem, hogy whyskey-kóla az ablaktisztítóra.. lényeg a lényeg a bézöl infected volt. Szenvedtem a bouldereken, abba akartam hagyni és lefeküdni aludni, de nem lehetett, magyar kupa, baszatni kell, nincs ultimátum ! Sokan nagyon kemények, Tamáska mindet sitteli, Kovács Gergő is a második helyig mássza magát. Végül nekem is sikerül össze szednem magam úgy ahogy, és megmászni ami még egészséges. Gi Klub @ Május 25. Nagyon várt verseny. Tavaly jól ment. Útépítők: Martin, Hoff, Patkány, Lacika. Bandi & a 2 legnehezebb boulder -> flesh -> 0 döntő Make it to the finals. Esélytelenre durranás. Cipő baki. A döntő elmegy onnan. és egy kép: hope to syked a zsombói bejegyzésre. már nem is mondom, hogy coming soon, pedig de!