Spider Kupa 2012 - Döntő

2013.01.21. 19:19

Nem is nagyon tudom, hogy hol kezdjem. Ugyan csak egy délután, csak két óra, csak négy perc, csak egy próba, egy pillanat.. de mégis egy év.
2011 novemberében sikerült elcsípnem a Spider Kupa utolsó fordulóját. Megtetszett a téma, így elhatároztam: jövőre elnézek mind a négy selejtezőre, mert ez bizony nem kicsit fun! A jam versenyek a 2009-es Everest Real Boulder Jam óta a szívem egy részébe költöztek, ott faszán berendezkedtek, és azóta is nagy imádatnak örvendenek a háztájon. Az első két forduló után tavasszal úgy álltak a dolgok, hogy ebből még bármi lehet, az őszi duo után pedig lett is, ötödik helyen jutottam döntőbe, hatalmas az öröm, bódottá’.
168_102_IMG_6781.JPG
Életem első döntője. Zengő Márk, Kucsera Bálint, Komjáti Zoli, Farkas Tomi.. mekkora nevekkel vagyok egy A4-esen?! Ritkán érem el a célom, vagy ha igen, az utána már nem számít, nem értékes. Most először (level up!) ezt nem így éreztem, túlzás lenne büszkeségről beszélni, de elégedett voltam a legjobb 8 közé jutással. Ezzel az elégedettséggel indultam el az otthon melegéből január 20-án 14:00-kor, a telefonomon a lehető legmotiválóbb playlistel.


"like the tree in the burning forest that never was burned down"

Mint utólag kiderült,  Axel előbb oda ért Székesfehérvárról, mint én Kistarcsáról, pedig (!) amikor a hévhez igyekeztem, ahogy a járda széléhez léptem kizöldült a lámpa. Ez jel haver! Odafele beszereztem egy üveg Edelweiss-t tuti ami ziher, abból baj nem lehet. Az előző év izolációja egy indokolatlanul üres szoba volt, ez idén hála istennek Tódinak, a roppant indokolt boulder részre módosult. Mindenki melegít, én igyekszem felfogni, hogy tényleg egy döntőben mászom ezekkel a srácokkal. A hangulat verhetetlen, azonnal rákapok az ízére: mindenki melegítő kunsztokat alkot, együtt csapatjuk, megy a sztorizgatás hihetetlen érzés ott lenni. Közben egy út bemutatásra is sor kerül: a boulderek gyönyörűek! Az első kunsztot nyilván nagyon megnézem, a pozitív hozzá állás mellett tudom, a titánok mellett fel kell kötni a gatyeszt, ha nem szeretnék az első mászás után elbúcsúzni. A döntő ugyanis kiesés rendszerben működik, minden kunszt után kiesik a "leggyengébb". Erre még vissza térek később, röhej. Lehet persze hőbörögni, hogy nem tetszik a rendszer, de beneveztél, elfogadtad, ez van. A kettes boulder a gyorsasági fogásokból áll, egy traverz az eleje lépések nélkül: oppá gi klub style gondolom magamban, ezt végig sarkazom és jó lesz. Vagy nem. Vagy igen. Fő a határozottság (és ez itt a kulcs mondat kérem szépen)! Átnézem a többit is azért, a pozitív hozzá állás, a sportszerűség, és a tisztesség jegyében. Habár az önbizalmam az első két boulderig terjed, a negyediket nagyon tolnám, egy ugrás. Vissza az izolációba, majd kisvártatva szólítanak. Közben oda adtam Márknak a pólóm, ugyanis csak a 2012-es versenypólóban lehet mászni, az meg neki nem volt. Így esett, hogy cserélgettük. Ebből az lett, hogy ott álltam félmeztelenül az izolációban, póló nélkül. Duhajesd. Gyorsan felkaptam egy pulcsit és szaladtam a többiek után. Tömeg. Tényleg sokan voltak! Egymás után szólítottak minket, lépteink reflektor fény kísérte (ami amúgy már bocsánat, de picsa meleg!) Projector, visszaszámláló, itthon sohasem látott igényesség, valami olyasmi, amiről én is álmodom a Names Mean Nothing verseny kapcsán. Le a kalappal, de tényleg.
Vissza az izolácóba, Márk már ott maradt, sok időt nem is töltött lent, elsőre megadta ami jár. Axel a TOPról pottyant, csalódottságot látok a szemében. Lehívnak a transitba, hallom, ahogy a tömeg bíztatja az épp falon lévő Gyenes Balázst, én is ordítok kintről: NYOMJAD BALÁZS! Az ideje lejár, én befele, ő kifele sétál, közben egy pacsi belefér. A beszállóhoz sétálok, nyugodt maradok. Menni fog. A boulder könnyű. Tényleg. A zóna előtt megállok no handben, sok időt nem pöcsölök, hisz a 4 perc az nem sok, lassú gyerek vagyok. Ott állok a TOP előtti mozdulatban. Elkellene küldeni. Vagy kikellene matekozni. Na a kettő egyvelegét teszem, ami meg is büntet. A második próba bíztatóbb, észre veszem a lépést, azzal jó lenne, de hiányzik a hit. Pihi. Próbálok a légzésemre koncentrálni, a zene veretős, a fény meleg, az idő sürget. Fél perc elég lesz. Az utolsó mozdulat, hat másodpercet mutat az óra. El kell küldeni... el sem hiszem, de megakad a hatalmas nyitott TOP fogás, 2 másodperc, mellé kell nyúlni. Tisztességes hátas lett a vége, bele is nyekkentem. Egy integetés a közönség felé, egy grimasszal nyugtázom, mi történt és kifelé veszem az irányt. Borzasztóan fáj a hasam, görcsöl, jó nagyot estem. Az izolációban hanyat fekszem a szivacson és próbálom valahogy megnyugtatni magam. A selejtező eredmények döntenek közben, és Axeltől búcsúzunk. Ennyit arról, hogy a leggyengébb esik ki (a srác 6 egykezest húz zsinórban a mihez tartás végett...). 
2.jpg
Az ominózus második boulder... a transitban igyekszem kizárni a környezetem, a légzésem lelassul, de a hasam még mindig fáj. Itt az idő, ismét a terembe lépek. Nem szarozok, egyből ránézek a cuccra. Hamar kiszopom az első próbát, de a fogások nem kicsik, így másodikra végig függeszkedem a traverz első pár mozdulatát, de a zóna előtt fogásból leseggelek. Nincs baj, megvan a béta jó lesz! Elizgulom, leesek. Még van idő, szusszanok. 2 perc. Végig függeszkedem, majd beadom a toló-húzó kombót, és megakad a következő hatalmas piros fogás. Na innen hova?! Újabb seggelés. Az időre pillantok 38 másodperc, mi a..?! Gyors próba, gyors esés. Ismét az órára nézve 1:10... ja hogy csak el van csúszva a kijelzőn a visszaszámláló. Nem baj, ez még egy próbát jelent! Sikerül összeszednem magam, rázok párat, ziázok és uccu neki. Jó is a cucc, ismét megakad a kritikus nyúlás, de bétát nem gyártottam a továbbiakra, ez meg is büntet. Na hát így estem ki a második boulder után a selejtező eredmény alapján, Kovács Gergő jut tovább. Sajnálom a dolgot, ( persze nem a Gergő tovább jutását, hanem azt, hogy) a többi kunsztot már nem próbálhatom, pedig érzem, a hármas és négyes boulder adná. Vissza megyek az izolációba, elköszönök a többiektől, és kibattyogok a nézőtérre szurkolni a többieknek.


Bálint és Zoli kissé megmentek az esti bulizástól, nincsenek a toppon, de így is ultra kemények. Tamáska hozza a hihetetlent, lebaszatja az első 5 bouldert on sight. Az utolsó kunszt a legnehezebb, itt a zónáig sem jutnak a srácok. A végeredmény: Farkas Tamás, Kucsera Bálint, Zengő Márk, Komjáti Zoltán, Gyenes Balázs, Kovács Gergely, Csanádi Bence, Balogh Axel. Tomika éves bérletet nyer a Spiderbe, meg is érdemli, jó helyen landolt a lehetőség!

012113134336.jpg
Az eredményhirdetés után azonnal rácuppanunk Barnával, Manóval és Tomikával a boulderekre. Az első nem izgatja a fantáziám annyira, tudom jól, hogy csak határozottnak kellett volna lennem a TOP uralásához. A második, a mumus sem motivál egyelőre, rámegyek a negyedikre, az ugrásra. Easy, harmadikra megy. Jöhet a kék, a harmadik. Ez már nem olyan könnyű, de pár próbából ez is megvan, egy nehéz mozdulat.
012113134551.jpg
Ránézek az ötödik, zöld fogásokból álló kunsztra, nem könnyű, de két részletben abszolválom, ahogy aztán az ominózus másodikat is. Ez nem jelenti azt, hogy versenyen is ment volna. A reflektor, a tömeg, a négy perc sokat kivesz. Meg kell tanulni kezelni a helyzetet, ez pedig csak is tapasztalás útján lehetséges. Egy tartalmas és tanulságos beszélgetést küldök Payer Kornéllal, amikor is Bea és Bobi felhívják valamire a figyelmem:

"Mi az a heg a hátadon?
Tetoválás.
Nem az, a másik oldalon!
Az meg majd elmegy onnan!"

Ez így nem is volt rossz kezdésnek, a terveim az évre minél több verseny, New School és Higany megmászás, lehetőség szerint egy Magic Wood trip és vagy az NMN wall életre hívása a hátsó csalitosban. Temérdek gondolat motoszkál a fejemben, amit nem könnyít meg az sem, hogy verseny után mindenki megy valamerre. Esélyem sincs dönteni, annyi a jó lehetőség. Végül a belső hangra hallgatok: elég volt a daj-daj szerdán, most pihenni kell. Rábontok az Edelweissra, majd Petiékkel elindulok. Hazafele még belefér egy Gi Klub session a rastákkal és Erbits úrral, aztán utolsó hévvel haza. Otthon a fürdőszobában konstatálom: jé, ez tényleg egy seb. Azzal vigasztalom magam 5 perc múlva, hogy amúgy sem lett volna túl sok választásom: a forró víz Tamáska féle "MÁÁÁÁÁÁC" hang effektet eredményez, amire két telekkel arrébb is riadtan szállhattak fel az alvó cinkék. Lazításnak még neki látok egy X-men filmnek, de az Argentin kocsmajelenet alatt már békésen szuszogtam, csorgó nyállal, fáradtan, boldogan.

Szerző: NMN

1 komment

Címkék: verseny döntő spider

A bejegyzés trackback címe:

https://namesmeannoting.blog.hu/api/trackback/id/tr185030849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

varj 2013.01.22. 04:24:47

büszke vagyok basszad neki szerdai daj daj tismételjük most is :)
süti beállítások módosítása