A múltkori kiruccanás után a Bakonyba, Bence kocsijában maradt a cipőm. "Esetleg szerda este megyek a Boulder Klubba, ha gondolod nézz le egy session és egy Air Max erejéig." Pillanatok alatt pörgettem végig a fejemben a lehetőségek filmjét - nem is kérdés, ott leszek.



Az a hír járta, hogy a fogáscserét legutóbb Komjáti Zoli vezényelte le, ami már önmagában bíztató körülmény, nem is beszélve a jelenlévő társaságról: Gyenes "sohasem fáradok el" Balázs, Horváth "mindig vidám" Gabi és Csohány "vezér" Csabi. Összefutottam Varga Szilvivel, Babcsán Gáborral, Bubb Ferivel, rövid időn belül Travis is befutott, illetve Zoli is bekukkantott egy pacsira. Mire fel a névsor? Nagyon is sokat számít, igyekszem minél több emberrel mozogni, minél több arcot megismerni. Ez részben hozzá tesz a mászásomhoz, motiváló, érdekes és rengeteget lehet tanulni a másiktól. Másrészt, és ezt jelenleg fontosabbnak tartom: emberileg is nagyon sokat ad. Mindenki mesél, újságol, és egy egészen új világba nyerek bepillantást minden egyes alkalommal. A január/február valahogy mindig is a legnyomasztóbb időszak, ehhez az időjárás is nagyban hozzá járul, de ilyenkor valahogy az ember dolgai sem alakulnak épp a legjobban. Legalábbis erre felé. 
2-3 órát mászhattunk, a pozitív légkörnek és a kedves embereknek hála egészen jól ment a mozgás, pedig nem voltam épp kipihent. Travis sörre és sütire invitált Csapajev birodalmába. Erre lehetetlen nemet mondani, habár tudom jól, hamar megmegyek a piától, hát még fáradtan, éhesen. Utóbbit a már említett sütemények megoldják, és a fáradtság is felületi kezelést kap a sörital által. Ha a testemnek akartam volna inkább kedvezni, itt véget is érhetne a bejegyzés, de úgy éreztem meglovagolom a hullámot, és Varjú barátommal tartok az éjszakába. Ha az ember régen találkozott egy jó baráttal, ezer s egy dolog van, amit átbeszélnek, tettük mi ezt pár koktél társaságában a Trafiq bárban. Újabb világ nyílik meg, újabb emberekkel találkozom. Érdekes párhuzamokat vonok a fejemben a magyar mászó és a budapesti bartender közösség között. Az utolsó hév, és az időben ágyba kerülés már csak homályosan derengenek. Immáron négyen hajkurásszuk az amerikai álmot a pesti éjszakában. "Feri-hegyről jöttem egyenest, az Everest expedició tagja vagyok." válaszolok a két lány kérdésére a hátamon mokányul festő 55 literes táska okán. Közben bejutunk a Corvintető nevezetű szórakozóhelyre. Ekkor már javában munkálkodtak bennem a koktélok, amiket egyből megtámogattunk pár számomra ismeretlen eredetű shoot-al. "Ginas víz, igyad!" - kapom a választ a kérdésre. Mindenképp jó tapasztalat teljesen új közösségbe kerülni, ahol az ember addigi életében elért érdemei konvergálnak a nullához, a fejem felett tíz percenként jelent meg a virtuális felirat: level up! Utoljára szeptemberben voltam bulizni a szó szoros értelmében. Szórakozóhely, botrányosan szar zene, gyönyörű és magukat annak gondoló lányok, jó fej és magukat annak gondoló srácok.

Lassan oldódok fel, egy darabig csak iszom az ablaktisztítóm, nézelődöm, kibírom a zajt, amit egyesek zenének neveznek. Próbálok valami kapaszkodót keresni benne, de esélyem sincsen rá. Nem is kell, nem arra van, ezzel meg kell barátkozni. Tisztázzuk, én hallgatok elektronikus zenét is, de ez ZAJ volt. Aggodalmam a rajtam lévő "halálfejes" Veil of Maya póló iránt hamar szertefoszlik, amikor is meglátom a magukat önfeledten jól érző, magyar underground metál színtér kemény-magját. A magamba töltött alkohol mennyiség ekkora megtette a hatását, asszimilálódtam a környezetemhez. 



Régen volt már, hogy hazafele kóvályogva gyerekek igyekeztek velem szemben iskolába. Habár fizikailag biztosan nem tett jót a dolog, de mentálisan rendkívül nagy erőt adott. Nem a buli, vagy az alkohol, hanem a társaság, a változatosság, az új tapasztalatok. (Most) úgy gondolom, ezzel sokkal többet nyertem, mintha mászás után hazamegyek és lefekszem aludni, majd másnap kipihenten ébredek. Mind mászásilag, mind emberileg az újban, az ismeretlen megismerésében látom a fejlődés kulcsát. Most kezdem megérteni, amit már sok embertől hallottam, akár egy Dave Graham videóból, akár Bubb Feri próbálta tágítani a tudatom: a mentális állapot van olyan fontos, mint a fizikai felkészültség, és a kettő egyensúlyára van ahhoz szükség, hogy jól érezzem magam. Egyfajta szimbiózis ez, egyik sem létezhet a másik nélkül egészséges körülmények között. Vasárnapig pedig, futás, core-training és sok sok nyújtás, yoga.
Spider döntő PSYHED!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.