Gondoltam naivan, amikor a Better Than Chocolate-ot nézve felfigyeltem Michele Caminati lágy gyermeki és őszinte örömmel teli hangjára: "We made it!" (timecode-00:31:45).

Sajnos nem így volt, ők az Ambert keresték nem pedig Schmidt Zsoltit, és habár többször is vissza pörgettem, sehol sem láttam Zsoltit a tömb körül. 

- - ennél a sornál rengeteg ideig bámultam a monitort és 10 percenként le írtam egy bekezdést, majd kitöröltem - - 

Ez azért van, mert ugye Zsolti a jog ifjú harcosa, nem ajánlatos a személyiségi jogokkal packázni, de azért még is igyekszem minél pofátlanabb lenni és ezt a két elvárást szinkronba hozni.. azt hiszem ezt hívják kompromisszumnak, ami majd a tojáshéjat váltja fel a valagamon egyszer. 

Miután sikerült az idilli képet elhessegetnem a lelki szemeim elől, miszerint Zsoltika az olaszokkal, svájcban egy ősi japán népművészetet gyakorol (ebben a kicsi globalizálódó világban) mászás közben, újra feltettem magamnak a legfőbb kérdést, mely a világot foglalkoztatja:

HOVÁ TŰNT ZSOLTIKA?!

Egy biztos. Unicum.
A további fejleményekig (biztosan lesznek további fejlemények) ismét egy videóval idézném fel Zsoltika emlékét:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.