A Kávéfőző Sztori

2014.02.09. 16:15

Gyakorlatilag az történt, hogy megmásztam a Kávéfőzőt. Lehetne ez nagydolog, de szerencsére a megtett út árnyékában nem sokat jelent. Így történhetett az, hogy pár másodpercig csüngtem csak, és éreztem a bőrömmel a két hatalmas, rusztikus mészkőzsebet, aztán leléptem a földre és hosszú percekig ültem alatta szótlanul. Bárgyú mosollyal az arcomon bámultam hol Bettire, hol, Barnára, hol Zsanira és kerestem nem is tudom micsodát az arcukon, gesztusaikban.
020812115516.jpg
2012.02.07. – Csörög a telefon, Patkány: „Na szevasz Csélám, figyelj már neked mennyire adná ki  valami mászás holnap délelőtt?” Kaptam a lehetőségen, hiszen szerdán semmi dolgom és amúgy is motivált voltam egy Ezüst-hegyi sessionre. Helyette Mr.Pioneer egy (számomra?) új helyre vitt, a Nagykovácsi előtt megbúvó Remete-barlangba. Másnap reggel a megszokott megbeszélt idő + 20 perc + bolt/kávé/cigi együtthatóval délelőtt 9 körül (de ez most mindegy is) lekanyarodtunk a Nagykovácsi útról. Hogy Remeteszőlősön minden utcát halfajtákról neveznek-e el (azóta kiderült: nem) azt nem tudom, de Ponty, Süllő és a számunkra vicces Lazac utca felé vezet az út a parking place-hez. Leszámítva a bemelegítő falat a hely első boulderével kezdtünk, melyet 2. próbára sikerült is abszolválni, és egy komolytalan felvetés után még a nevét is én adtam (NES Delight). Ezután Patkány elkezdett próbálni valami keményebbet (Későbbi Remete-Style).



Közben befutott Barna is, és nem sokkal ezután immár hárman beljebb merészkedtünk, mert hogy: „A barlang másik végében, van még egy kisebb kis szoba, ahol lehetne valamit mászni…” – dörmögött a sapkája alatt eltűnve a Patkány. Így esett, hogy részese voltam a Fantom megalkotásának. Illetve jelen voltam, maradjunk ennyiben. A történtet szempontjából ez annyiban lényeges, hogy amíg a „közömsincshozzzámozdulatokat” próbálták, én beljebb kúsztam egy belsőbb kis terembe/szobába/lyukba, ahol megpillantottam őt. Itt-ott teljesen ki lehet egyenesedni, de egyébként igen alacsony, hosszúkás helységről van szó. Leírhatatlanul gyönyörű, ahogy a hosszú métereken át húzódó ráncos szikla-plafon repedései között a fejlámpa fénye megvilágítja a piritet. A Tron c. film jutott eszembe róla. Újabb párbeszéd:
„Te Patkány, ez itt micsoda?!” – kérdeztem.
„Hát majd az is lehet valami…” – kaptam a választ, és még hosszú percekig megigézve gyönyörködtem a látványban…

4.jpg
…a látványban, melyre az alacsony önbecsülésem miatt (nincs mit másznom nekem ott, túl nehéz) hét hónapig nem volt részem. Szeptember elején egy hatalmas csapatás jött össze, 11 crash-pad és hatalmas társaság (Peti, Nándi, Manó, KulcsárG, Patkány, Zsoltika, Papír, Erbits és jómagam). Nem sokkal az első kint létem után, még februárban Farkas Tomi csípte meg az első megmászást, majd Patkány a másodikat a Kávéfőzőre keresztelt és 8A fokozatra taksált 20 mozdulatos plafonon. Nándi hamar motiváltnak látszott, így vele tartottam, amikor a ’főző felé vette az irányt Patkány társaságában. Elképesztően gyönyörű mozgású út ez: Nehéz is nem minden mondatomat az elképesztő jelzővel kezdenem. Szóval elképesztően komplex és összetett, a lábmozdulatok adják meg az alapnehézségét a történetnek. Elképesztően sokat kell machinálni, végig koncentrálni, hogy hiba nélkül juss el a kunszt mozdulatig. Bal kézzel egy „kenyér” reibung-szorító míg jobbal egy alsós-szorító áll rendelkezésre. Jobb lábbal egy akadós pikkelyt lehet lépni, míg ballal a spiccet kell megakasztani. És ebből kell egy elképesztően nagyot nyúlni ballal. Elképesztő ez a 20 mozdulat. ELKÉPESZTŐ, ELKÉPESZTŐ, ELKÉPESZTŐ!!! Nándi éles próbái között én is oda sunnyogtam, hogy kicsit összebarátkozzunk, ismerkedjünk. A session végére a kunszton kívül, külön minden mozdulatot sikerült megcsinálni. Ez vajmi kevésnek bizonyult Nándi próbáit elnézve. Ahogy Patkány mondta: „Ezt kell megtanulni, hogy haladjál rajta: tik-tik-tik, puf-puf-puf!” – és ez itt még csak a fele a dolgoknak, pedig ettől is nagyon messze voltam…

I. Szakasz / Nedves Tavasz

Emlékszem egy alkalomra, amikor Remete-barlangban másztam. Emlékszem, hogy kik voltak ott, emlékszem, hogy ki mit próbált, emlékszem a telefonról szóló zenére, a Nándi „Gyerünk bazdmeg!”-jeire, a 11 padre és emlékszem: Aznap estétől fogva sohasem az a bizonyos gép jut majd eszembe ha meghallom: Kávéfőző.

Egy valamire nem emlékszem, hogy mikor is volt ez a nap (Mint utólag kiderült 2012.09.08. volt az a nap). Az utóbbi hónapokban nullára redukáltam a faktort, egyelőre köszönöm jól vagyok a reális és objektív szemlélődésnek hála. Persze nem minden aspektusban, de az egyrészt unalmas lenne, másrészt az élet talán van olyan bonyolult, mint az a 20 mozdulat.

2013 márciusa. A születésnapomon mindenképpen olyasmit szerettem volna csinálni, amit szeretek. Tehát mászni mentem. A cél a Big Wall csarnoka volt, de adminisztratív okokból kifolyólag nem tudtam mászni. Haza fele a szikrázó nap olvasztotta havat nézve eszembe jutott a tuti, Remete-barlang! „Könnyen” megközelíthető tömegközlekedéssel, és ha még vizes is, legalább ott vagyok. Az, hogy vizes volt-e… az a mai napig vita tárgyát képezi. Minden esetre tudtam mászni, oly annyira, hogy a kunszt mozdulatot sikerült négyszer is megcsinálni külön. Összemozogtam az egész bouldert, ami hatalmas elégedettséggel töltött el.

1_1.jpg
2013 árpilisa. Az időjárás teljesen megbézölödött, ismét havazást jósolnak az okosok. Érzem, még ma kell kimenni, habár a miskolci verseny és a tegnapi GI session alaposan lecsapolták a midiklorián szintem. A vállamban a gyulladás enyhült, de az ujjaim fel-fellángolnak, elég kellemetlen érzés, kicsit félek. Ódzkodtam a gondolattól, hogy végig bkv-zam a várost a lomtalanításon guberált szivacsokkal. Bíztatóan festett az erdő, hó sehol, a patak is kiolvadt 98,6%-ban. A Sámsonról lógó jégcsapok gyorsan olvadnak, konstans csöpögés a háttérzaja minden kint töltött napomnak. Beszarás, de a Fantom a beszállását levéve ismét száraz… a szívem a torkomban dobog, beljebb megyek: „Csak legyen száraz!” – Nem. Vizesebb, mint a múltkor. Akkor csak pimpós volt, most konkrétan vizes. Azt hiszem erre mondta volna Dave: „Damn soaked! Fuck that shit dude, why?!”

2_1.jpg
Egy órás meló ilyenkor az elejétől a végéig átmenni rajta törülközővel, fogkefével és ziával. Nem használok sok ziát, nem tenne jót a fogásoknak. A kunszt reibung és a balos perem menthetetlen volt. A vége tűrhető az eleje türhő lucskos. Szerettem volna az összes mozdulatot megcsinálni, de hamar kiderült, hogy hiába volt már meg mind a 20 mozdulat, sajnos nem emlékszem a javára. Így gyakorlás helyett elkezdtem kitalálni, hogy is lehetne megmászni a legkönnyebben, melyik fogásokat és melyik lépéseket kell használni. Az első mozdulattól haladtam végig. Elakadtam: Hogyan kell feltenni a kürtőbe a lábakat? Nem megy, tovább nézem. Innentől végre simán megy. Kitörök egy fogást, meg volt jelölve, nem általam. Remélem senkivel sem babráltam ki. A kunszt most felejtős. De itt a vége amire vártam. Nem könnyen, de kitalálok egy megoldást. Valószínűleg ez nem „A” megoldás, de működik. Be kell tolni egy banánt, meg némi forró teát. Mire visszamentem egy újabb törülközős szárítás vált indokolttá az egész boulderen. Rájövök, hogyan kell feltenni a lábakat a kürtőbe. Most már tényleg megvan minden mozdulat.

CAM00056.jpg
2013 májusa.  Először az realizálódott bennem, miszerint nem hoztam fejlámpát. Erről az abszolút szerencsétlen és amatőr helyzetről eszembe jut egy régi telefonbeszélgetés:
„Milyen volt Pázmánd?”
„Fasza, fasza, de nem maradtunk sokáig.”
„Hogy-hogy? Nándinak programja volt?”
„Hát se programja, de leginkább fejlámpája nem volt, infected minus!”
A Sámsonról már eltűntek a jégcsapok, de még mindig csöpög. Remete-style kuka. NES Delight esetleg. Ajaj… Fantom kuka. Az nagy baj lehet, eddig mindig száraz volt. A Kávéfőző jelenleg jobban hasonlít egy kék lagúna partján csorgadozó vízesés alatti random sziklavonulatra, mint egy bármi másra. A vége is. Minden egyes fogás. Nehezen fogadom el a tényt: Ezen ma nem fogok mászni. Kifele kullogok, majd egy kis sétálás mellett döntök. Felmegyek a fenti nagy fülkéhez. Egy rövidke utat lehetne nittelni. Sajnos ez a mai napomat nem oldja meg. Visszabandukolok a ’főzőhöz, újabb negyed órás tortúra, újból rájövök: no! Közben okítom magam: „Ez egy ilyen dolog, nem utoljára történik meg, hozzá tartozik.” Szerencsére hamar sikerül eltolni a tudatomig, így más szemszögből kezdem nézni a helyzetet, örülök, hogy itt vagyok. Megebédelek. Visszamegyek harmadszor is. Nem értem így utólag, hogy ver át így az agyam? Hiszen már kétszer megnéztem, megbizonyosodtam, eldöntöttem. Ránézek a Fantommal szembeni falrészre: „Itt valami lehetne. Vagy akár két valami. Majd ha száraz lesz…” Kimegyek és fel-felmászom a bejárat falán, kunsztokkal szórakoztatom magam. Eszembe jut, hogy csak meg kellene nézni azt a ’főzőt! Negyedszer… „Fogd már fel, hogy csöpög, sőt folyik belőle a víz és otthon hagytad a fejlámpád!” Megvolt a maga értelme, nem volt hiába való kimenni. A domináns jelenlét a fejemben egy már-már remegő, de nem csüggedt hang: „Csak legyen már száraz!”

CAM00040.jpg
II. Szakasz / Nyári bohóságok

2013 júniusa. Engem megigézett ez a boulder, ez már biztos. A hangulata, hogy át kell jönni a hatalmas csarnokon. A terem, vagy inkább szoba is különleges. A többi boulder egy helyen van, egy falrészen, de ez… külön helység dukál neki! Mi sem lehetne tisztelet parancsolóbb, mint hogy a Fantom a küszöbe?!

1013030_10201172049570931_588201925_n.jpg
2013 júliusa. Bejutok a Zsombói ABC döntőjébe és megmászom az első 7C nehészégű boulderem, a Remete-Style-t. Két session alatt sikerült abszolválni, Zolival egyetemben. Jó kis esték voltak azok, habár a megmászás mellett egy púpot is begyűjtöttem a fejemre (természetesen már mászás után).  Egyik este Tamáska elmondja az ő bétájukat, hogy hogyan is lehet a legkönnyebben megmászni a Kávéfőzőt. Nem is bonyolítottam túl olyan nagyon a 20 helyett 24 mozdulattal csináltam. Ahogy azt éreztem is a végére sokkal könnyebb a megoldás, és az első pár mozdulat is leredukálódott.

3.jpg

2013 augusztusa. Lazulás, igazi nyár. Megismertem egy gyönyörű, kedves lányt. Szárnyalok. Fizikailag persze járni nem bírok. Még sosem kellett össze varrni semmimet. A bal térdemet kipipáltam, a játszóterezés veszélyes dolog, annyi biz’ igaz.

III. Szakasz / Tudni kell ott hagyni

2013 szeptembere. Újra kint találom magam a barlangban. Egyelőre várok még a Kávéfőzővel, rehabilitálok, törlesztek. Patkány Tours (7A+), Osztálykirándulás (7B, első próbára), Cheeslight Tours Brt. (7B), NES Cheeslight (7A+) és amíg a bal lábam még nem volt opcionális, addig letoltam csak jobb lábbal a NES Delight-ot.

5.jpg
2013 októbere. A dolgok újra kezdenek beindulni. Megmászom az első komolyabb saját boulderem, a Remete L’amour-t (7B) és újra elkezdem próbálni a Kávéfőzőt. Kimondottan jól megy, és javarészt, olykor pedig teljesen száraz. Két részletben már tudom abszolválni, kunsztig és kunszttól. Pár alkalom után frusztrálni kezdett, hogy ahogy egyre jobban megy két részletben, annál távolabbnak érzem a megmászás érzését. Ezért úgy döntök, egy időre jegelem a dolgot és valami más után nézek. A választás a közepes népszerűségnek örvendő Sámson-ra (8A+) esik. Szintén Tamáska mászta meg elsőként és Patkány követte, majd Nándi és Zoli.

Öt session alatt tudok elmászni a beszállótól a lábfeldobásig. A következő alkalom még spotter és crash-pad hiányában gyakorlással és romantikázással telik. Érzem, jön a nedves idő, nem szabad tesze-toszáskodni. Szerencsére többen ajánlanak fel a crash-padjükből és idejükből, így végül Árpiék padjével és Balázzsal osztom meg a megmászás örömét. Nem is magának a megmászásnak örülök a legjobban, hanem hogy most már tudom, ha valamit nagyon szeretnék és teszek érte, akkor bármit meg lehet…

IV. Szakasz / Tudni kell ott hagyni (TÉNYLEG)

lacoste.jpg
2013 decembere. Miután novemberben kicsit kitekintettem a barlangból (Szlovák és szerb versenyek, Szentbékkálla, Pázmánd) újra elérkezettnek láttam az időt, megerősödtem és száraz a Kávéfőző. Négyszer voltam kint az év utolsó hónapjában. Tökéletes lett a bétám. És nem adta meg magát még így sem. Valami hiányzott, és az akkor érthetetlen kudarcok feldühítettek. Ott hagytam mind untalan megmászatlanul. Helyette belenéztem a Fantomba. Az összemozgása és kitalálása hatalmas élvezetet és sikerélményt nyújtott, de a saját magammal szembeni türelmetlenség megint csak frusztrációt hozott a fejemre. Ideje egy nagyobbat pihenni. Jönnek az ünnepek…

V. Szakasz / Tudni kell megszikkadni

2_2.jpg
Még év vége előtt Zoli is rárakott egy megmászást. Ez újra megmotivált, így szilveszter után fordítottam egyet ismét a dolgok állásán, és elkezdtem edzeni. Toltam egy Spider Kupa döntőt, számomra majdnem kielégítő eredménnyel, de azért egyel lehetett volna jobb. Azért elégedett voltam, ami már régóta hiányzott, és ezzel az elégedettséggel és megnyugvással vettem az irányt újra a barlang felé:

2014.01.27. – Norcival kiegészülve érkezem a barlangba dél körül. Roppant izgatott vagyok több fronton is. A Kávéfőző száraz. A Fantom száraz. A Sámson az első balos fogást levéve száraz. És igazándiból a Remete-Style és a Börjentő beszállását levéve minden. Ritkán tapasztalt terülj-terülj asztalkám ez! Norci lekeni a NES Delight-ot (7A) második próbára és rak egy flasht a Görény Gizire (6C). Rajtam a sor. Menjünk beljebb. Főző. Az elején suhanok. Megnézem külön a kunsztot, de nem megy tízből tízszer. Ez baj. Jól kezelem, nem úgy, mint decemberben, nem feszülök rá. Norci Osztálykirándulást próbál, én a Sámsonon szórakozom. Ha nem vizes a beszállója, Norci tuti lekeni az első magyar női 7B megmászást. Inspiráló. Nagyon jól megy.


1609652_10203116530341982_1468586654_n.jpg
2014.01.31. – Nagyobb csapat, sok crash-pad. A múltkori után tisztán látom magam előtt, ebből ma lesz Üvöltő Sámson. Nem lett. Legtöbbször egyedül járok ki, mert akkor érek csak rá, amikor más nem. Ennek megvannak az előnyei hátrányai. Az időmet ugyan maximálisan be tudom osztani egyedül, de Üvöltő Sámsont nem tudok mászni egyedül. Mindenki a Kávéfőző termébe veszi be magát, ezzel mattot kapok, ami az Üvöltőt illeti. Bekullogok a többiek után, megnézni mi történik. Teljesen más a hely hangulata így. Pukkanj! (7A+) próbák és Kávéfőző session megy párhuzamosan. Utóbbiba becsatlakozom, mást nem tehetek. Azzal a tudattal fekszem alá, valamit másznék, még ha tudom is: A múltkor semennyi esélyt nem éreztem. Az hogy így kezdtem neki, félmegoldás volt. Nem stresszeltem, nem frusztrált, ha leesek. Újra élveztem a Kávéfőzőt. A megmászáshoz azonban valami még mindig hiányzott…

2014.02.03. – Ismét kint, ezúttal a teljes focus a Kávéfőzőn. Olajozottan adja a kunszt. Már csak előröl próbálom. Egy próba, 10-20 perc pihenés. És megint. És megint. Megint. Simon B-vel egyre közelebb vagyunk. Már megvan a kunsztfogás, de én elfáradok, ő elkutyázza a végét. A köteles állóképességnek nála nincs határa. Nem fárad? Nem, megmássza. Hatalmas az öröm! Hihetetlen, hogy ennyi próba után, ennyi hiba után megmászta. Ez roppant inspiráló volt, vissza szikkadtam. Sajnos az én köteles állóképességem nincs, így hát egy szerdai visszajövetel mellett teszem le a voksom. Immár biztos vagyok benne, hogy legközelebb jó lesz, mert rájöttem hol a hiba…

2014.02.05. – Előző este kapom a facebook üzenetet: „Vágod, hogy kitört a nagy?” – a választ nem másolom be… Barna két megoldást is talált az átmenetelre, de mind a kettő mokkó és fárasztó. Nehezebb lett? Nem számít. Így mentem ki megint, nem számít, majd lesz valahogy. A kinti falrészen megy a mászás, majd amikor mindenki végzett becuccolunk a félhomályba. Átnézem a két megoldást, és hamar kiválasztom, melyik lesz számomra a célra vezető. A kitört nagy fogás mellett egy kis peremet kell megfogni, fel a sarok, közelebb a balkéz és ebből tovább kapni egy távolabbi peremre ballal. Plusz egy mozdulat. Nem sokára befut Barna és a barátnője, így egy meghitt négyes session veszi kezdetét. A lányok küldik a chit, mi rámoljuk rá a próbákat. Érzem lappang bennem valami betegség, kicsit gyenge vagyok. A kunsztnál nem tudom jó helyretenni a spiccem, nem tudom így megcsinálni. Rászánom magam, hogy kipróbáljam sarkazással. Működik! Nem pont oda kell tennem a sarkam, ahova a többieknek, de működik. Barnát megihleti a térdkulcsom, így előhúz egy törölközőt és ragasztószalagot: Gypsy Knee Pad! A kérdés úgy szólt:
„Nem lehet ide bebaszni egy no handet?”
„Biztos lehet, az eredeti koncepció az volt, hogy ne sarkazzak annyit, mert beáll a vádlim és utána nem tudok spiccelni, így viszont tudok is rázni a balra.”
Így került no hand a Kávéfőzőbe (7C). Na szevasz! Sokadik éles próbánál tartok. Hat? Hét? Vagy már a nyolcadik? Eszembe jut, minden próba előtt eszembe jut a megoldás, ami a Sámsonnál is bevált, és itt is működni fog. Magabiztosság. Emlékszem, valahogy tudtam, hogy azt ott és akkor meg fogom mászni (Sámson). A Kávéfőző körüli kételyt azonban nagyon nehéz eloszlatni. Talán kezdtem belőle mumust csinálni. Ez a gondolat kijózanított, le akartam zárni a történetet aznap. Ez szikkadtságot, de nem feltétlen józan döntéseket hozott. Pihenni kell eleget. Enni kell eleget. Újabb próbák az elejétől, a kunsztig mindig eljutok. Nagyon érdekes, hogy nem emlékszem arra, amikor oda ültem a megmászós próbához. Arra emlékszem, hogy elindulok és az első pár mozdulat, ami amúgy számomra nem kellemes, most csak úgy elsuhan és már bent is a lábam a kürtőben. A balos leosztóst sikerül elsőre teljes precizitással megfogni, a lábkivevés sem jár test lendülettel. Teljesen koordinálom a mozgásomat. Ismeritek azt az érzést, amikor tudod, hogy most a jó, most kell, hogy sikerüljön, és ezért elizguljátok? Ott vagyok jobbal a kitört fogás helyett a kis peremen, tovább csapok jobbal… és mi történik? Elfelejtem közelebb hozni a kezem alá a bal sarkam…teljesen kinyúlva csapok fel a kunszt előtti felső reibungra. Megpróbálom kivenni a lábam, de mind a kettő eljön. Dab. Érzem, hozzá érek a szivacshoz lábbal, de közben annyira koncentrálok arra, hogy megtartsam a kilendülést, hogy semennyire sem számít. Eszembe sem jut, hogy ez itt most segített volna, etikátlan tovább menni, mert ha lett volna alattam tér, akkor is megtartom. Csak az van jár a fejemben, hogy „tik-tik-tik, puf-puf-puf!”  Elborult előttem a világ, valami történt, valami történi fog. Beteszem a no handet. Nem rázok háromnál többet a kezeimen, megyek a kunsztba. Kiveszem a térdem, minden kurvára tart. Felteszem a sarkam és… és megakad.
Estem már le ez után, de most éreztem, nem fogok. Magabiztosan, precízen végig megyek. Pár másodpercig csüngtem csak, és éreztem a bőrömmel a két hatalmas, rusztikus mészkőzsebet, aztán leléptem a földre és hosszú percekig ültem alatta szótlanul. Bárgyú mosollyal az arcomon bámultam hol Bettire, hol, Barnára, hol Zsanira és kerestem nem is tudom micsodát az arcukon, gesztusaikban. Rám törtek az emlékek. Érzem ha nem kezdek el csinálni valamit sírni fogok. Elkezdem pucolni a fogásokat, mint valami kényszercselekvésként. Néha mosolygok egy szélesebbet, ha épp eszembe jut egy mozzanat az elmúlt időszakról, a beletett munkáról. Vajon lesz-e még ilyen? Biztosan.

Összedobtam egy kis videót az utolsó session-ről a Kávéfőzőn. Sajnos a megmászásról pont lemaradt a kamera, de biztosan fogom még mászni ezt a csodát. A videó a képre kattintva nézhető:

uazaz.jpg

Köszönöm mindenkinek, aki valahogy is segített! Megvan az idei tick-list!

EPILÓGUS:

A család, A nyarak a nagyszülőknél, Az első szerelem, A barátságok, A Mászás ezek mind mind olyan dolgok, amik nem csak hogy az életünk  fontos eseményei, részei, hanem maguk az életünk. A Kávéfőzővel olyan bensőséges kapcsolatom alakult ki, amely kapcsolat a fent soroltakkal egy lapon említendő. Ezért jelent ez nekem többet, és ettől vagyok most 100%-ig boldog és 99%-ig elégedett.

2013.10.13. 20:35

Találkoztam Zsoltikával és azt mondta sokat kell tanulnia.

Szerző: NMN

1 komment

Címkék: ujjerő zsoltika

Megvan Zsoltika!

2013.09.24. 20:41

Gondoltam naivan, amikor a Better Than Chocolate-ot nézve felfigyeltem Michele Caminati lágy gyermeki és őszinte örömmel teli hangjára: "We made it!" (timecode-00:31:45).

Sajnos nem így volt, ők az Ambert keresték nem pedig Schmidt Zsoltit, és habár többször is vissza pörgettem, sehol sem láttam Zsoltit a tömb körül. 

- - ennél a sornál rengeteg ideig bámultam a monitort és 10 percenként le írtam egy bekezdést, majd kitöröltem - - 

Ez azért van, mert ugye Zsolti a jog ifjú harcosa, nem ajánlatos a személyiségi jogokkal packázni, de azért még is igyekszem minél pofátlanabb lenni és ezt a két elvárást szinkronba hozni.. azt hiszem ezt hívják kompromisszumnak, ami majd a tojáshéjat váltja fel a valagamon egyszer. 

Miután sikerült az idilli képet elhessegetnem a lelki szemeim elől, miszerint Zsoltika az olaszokkal, svájcban egy ősi japán népművészetet gyakorol (ebben a kicsi globalizálódó világban) mászás közben, újra feltettem magamnak a legfőbb kérdést, mely a világot foglalkoztatja:

HOVÁ TŰNT ZSOLTIKA?!

Egy biztos. Unicum.
A további fejleményekig (biztosan lesznek további fejlemények) ismét egy videóval idézném fel Zsoltika emlékét:



Több mint egy éve készült ez a videó, tettem alá feliratot is, mert itt ott not das beste a hang. Tudom én, hogy a videóban 7A+ a boulder fokozata, ami amúgy 7A, de.. szerintem erre a próbára simán megadja bárki azt a pluszt.

Ja, és ha már Remete...

969545_514536621916003_408916732_n.jpg

Hová tűnt Zsoltika?

2013.09.11. 15:56

Belevágok első oknyomozó írásomba. Ahogy azt a mai Blikk "újság" címlapjáról kölcsönzött téma is mutatja, a kérdés: Hová tűnt Zsoltika?
Utolsó információim alapján Zillertalban tartózkodott augusztus eleje/közepe fele, N.Ferdinándi és S.Patkány társaságában. Innen ő előbb távozott, azzal a küldetéssel, hogy vegyen a bátyjának tojást mire hazaér. Erre ő ismeretlen (?) ok(ok)ból nem volt képes.

Vajon hol van most? És vett-e azóta tojást? Mi van a jogi karrierjével, és leginkább hová tűnt Zsoltika?

Aki bármi információval rendelkezik arról, hogy Zsolti mikor csapatja az Ujjerőben esetleg Remetében, az azonnal kommentelje meg! Ha valakinek megfakultak volna az emlékei, arról hogy ki ő, és miért fontos a mindennapokban vállalt jelenléte, az nézze meg ezt a kis össze állítást:

https://vimeo.com/74285384

KIS-GERECSE MIX 2013

2013.09.09. 20:54

Ahogy a nagy arcok írják a 8a-n: "a dream come true: the project alive". Még hó esett márciusban, amikor is tisztázódott: az eddig 'ultra long one'-nak definiált A SzikkadtsáG foKa a maga 17 percével többé már se nem long se nem ulta.. ..na jó, de mégis ultra! A lényeg, hogy tovább kellett lépni és keresni egy keményebb fát alatta egy nehezebb boulderrel. A formalitások után egyből becéloztam magamban az 1 órás intervallumot, és elkezdtem papírra vetni az ötleteket egymás alá. Ebből végül össze állt 6 különálló rész, melyek eleje és vége pont illeszkedik az előtte/utána lévő részekhez. Ezek voltak a munka-címek:
KSGRCSMX13_pre-prod
O.O.B.E. 1
O.O.B.E.
A SzikkadtsáG foKa (ksgrcsMIX)
NS0I
BHR

zeded.jpg

A hosszas készülési periódus nem az autizmusom hibája. Nagy részt a technikai tudás hiányzik. Ez valamelyest rányomja a kezét a végeredményre, de ez még egy, a jövőben is orvosolható horzsolás. A részek közötti foghíjakat remélhetőleg orvosolja maga az opusz, mely címét a legendás magyar sportmászó mekkában töltött pár session, mely roppant meghatározó volt számomra ebben az évben. Mivel szóban és írásban képtelen lennék vissza adni azt élményt, hogy hogyan is éltem meg azt a pár alkalmat, és már rajzolni sem rajzoltam jó ideje így maradt a bevált módszer.
Műfaját tekintve én arra gondoltam legjobban a "csapongó stílusú, kusza disszonanciákkal teli psyhedelic experimental, minimal és electro-tribe core elemekkel" fedi le, ebből adódóan, aki nem szereti a felsoroltak nagyobb százalékát, vagy nem tudja miaz, annak NEM ajánlom. 
Ellenben ajánlom Barnának, Barna és Palotás Petiknek, Nándinak, az Electric Avenue (8A) második megmászójának, és a TheRatnek. Neki különösen.
A mix tartalmaz vadi új és már ismert (?  háh) perceket. A monoton részek még monotonabbak, a baszatósak még baszatósabbak lettek. 
A további magyarázkodás és bzsbzsbzsüübzsss.. helyett (Barna érted!), jöjjön a szett:

Szerző: NMN

Szólj hozzá!

Sms sablon + playlist

2013.07.28. 15:37

,,A piros peugeot utasaként az ember megtapasztalhatja milyen amikor a "the rat" 120-al manőverezik a 0-áson a sarkcsillag felé, az aszfalt horizonpontján az ég olyan színekben pompázik, mint a születendő gyerek szobája: baba kék és tolerálhatatlan rózsaszín. A hegyi utakon a visszapillantó tükörben láttam Patkány szeme vérben forgott, a sötét színhártya villogva páztázta az utat. Ezer meg ezer gondolat cikázott a fejében, a külső szemlélőt megtévesztheti a látvány, de ez hasonló káosz, mint az olasz közlekedési stílus. Kaotikus, nehezen átlátható, de ha az egészet nézzük rendben van a dolog. Több mint rendben. Most már biztos vagyok benne, hogy a ráncok Patkány homlokán valóban kiadják a feliratot: Szikkadtság."
Érkezés: ~ 21:30
Távozás: ~ 3:30
Hám: 40%-on
Syked mérő: kiakadt
Power: határozottan, konstans csökkenő

Playlist:
Thievery Corporation full album
Ivan Gough and Feenixpawl feat. Georgi Kay (Axwell mix) - In My Mind
Otto Knows - Million Voices
Deep House Mix 2013
Avicii - Levels 2
Flo Rida - Good Feeling
Urban Cone - Photography
Foster The People - Pumped Up Kicks
Blur - Song 2
Beastie Boys - Sabotage
Miami Vice - Crocett's theme
Dope DOD - Branded full album
cs - Kis-Gerecse MIX 2013
The Golden Age
Grandmester Flesh - The Message
Earth, Wind & Fire - September
Eagels of Death Metal - Miss Alissa
Snoop Dog - Smoke Weed Every Day
Next Episode
Hacktivist - Niggas In Paris (Kayne West cover)
Rage Againts The Machine - Right Roll
Afroman - I got high
Bloodhound Gang - Bad Touch
Mc Hammer - Can't touch this
Spicegirls - Wannabe
Carly Rae Jepsen - Call me maybe
Joe Cocker - You can leave your hat on
Piramis - Ha volna két életem
Skorpió - Dédapám
KFT - Afrika
UFO - napolaj
Omega - Gyöngyhajú lány
Európa
Metallica- Nothing Else Matters
Nirvana - Where Did You Sleep Last Night
edda - Hűtlen
LGT - Neked írom a dalt
The Lion Sleeps Tonight
LGT - Valaki mondja meg
LGT - elfelejtett szó
István a Király
Eminem - We made You

Szerző: NMN

Szólj hozzá!

A világ ma

2013.07.14. 23:39

A bulváros cím mögött két téma bújik meg. Egyrészt lesz egy iromány a Zsombói versenyen átélt no.1-es élményekről, másrészt meg az a kibaszott szand. Mert hogy szand van.

szand.jpg

Én persze csak itthonról néztem a Wu Tang Clan koncert online közvetítését, ami not das beste, de így alakultak a dolgok. Pedig volt/van Avicii meg BloodyBeat Roots meg egyéb aljasabbnál mainstreamebb elektromos zenei előadók. Nem kertelek, már évek óta szemezek a fesztivállal, de eddig nem adta ki úgy a lépés, hogy 150 rongyot fizessek olyan emlékekért, amikről csak tudom, hogy vannak, de igazándiból nem tudom, hogy pontosan mi is történt azalatt az x nap alatt. Pedig jó lenne. Igazándiból nem is érdekel a dolog, 2007-ben volt Beastie Boys, valószínűleg tudat alatt ezért érzek hatalmas késztetést a részvételre. 

Mindig van valami pár hetes trend, amivel az unatkozó és saját magát fogyasztó-társadalom el tudja foglalni magát. Ilyenkor a mindenféle médiákok tele vannak az adott eseménnyel, és olyan szinten vesézik ki azt, hogy az már zavarba ejtő, és néha tiszteletre méltó. Hogy a fjeszembe lehet ennyit csavarni.. nem értem. Persze biztosan ez is egy szakma. Kóklerek.. mivel én is átlag polgár társ vagyok (hiába ellenkezel, ha azt állítod, vagy akár teszel is azért, hogy ne egy legyél a tömegből, egyből a tömeg részévé válsz -> csak egy másik tömeg részévé, akik nem akarnak a tömeg részévé válni. Voálá!) tehát, mint átlag polgár társ (igen, megnéztem a Dredd bírót) én is élvezem a társadalmunk nyújtotta élvezeteket. Gyrost eszem, lövöldözős filmeket nézek, Avicii-t hallgatok és már jártam fesztiválon is. Egész pontosan 2,3-szor. A fesztivál jó. Lehet azt mondani, hogy nekem nem tetszett, de akkor nagy valószínűséggel az a helyzet áll fent, hogy mivel mindenki szereti a fesztivált, te nem akarsz a mindenki féle tömeghez tartozni, mondhatnám egyéniség próbálsz lenni. Hopp-hoppá! Itt esel a saját csapdádba, mert ezzel nem csak te vagy így és már is a birka csorda egyik bégető beosztottja leszel. Na egy kicsit elkalandoztam, forr a vérem, de ezt már nem fogom cenzúrázni. 

Ahogy Patkány mondaná: Lényeg a lényegben -> mi a.. nem is.. hogyan tudtok képeket feltenni bulizás közben?! Há' menjek meg, de ezt az egyet nem értem. Elmész fesztiválozni. Anyu, apu, öcsi otthon, messze tőled. Végre ténylegesen önfeledten létezhetsz, ha jó a logisztikád akkor mindenféle korlát nélkül. És bazdmeg fényképezik magukat KÖZBEN! Esélyem nem lenne rá.. Illetve azt még le lehet hozni, és nincs is vele gond, úgy is szar lesz a kép/videó, de sruhácok.. ha drága a balentájnsz, akkor is meg lehet oldani a dolgokat. Ki az, aki ha önfeledten mulat, közben a fészre tölti fel, hogy éppen, de nagyon be van mulatva. Meg egyébként is, ha tényleg olyan durva a buli, akkor képtelennek kellene lenned bármire gyakorlatilag. Nem értem. Várom az embert aki megkeres és ezt elmagyarázza nekem!

Addig is:

keep.jpg

Szerző: NMN

Szólj hozzá!

Magyar Bajnokság part III./I.

2013.06.21. 15:56

A Spider-döntő után extra motiváltnak éreztem magam, így elhatároztam: dajesdbe küldöm az összes bajnoki fordulót. A Gyenes/Horváth szülinap után betoltam a böjt üzemmódot: bulizás zero, edzés maximal! Nem is pazarlom a betűket, álljon itt a Magyar Kupa sorozatról írt beszámoló első fele, hope u enjoy és hasonlók!

Ujjerő @ Március 30.

A legmotiváltabb felem ébredt fel aznap. A mumus. Sose, na de majd most! Kell nekem az a 4 boulder! És ehhez hasonló gondolatok tömkelege a busz úton. A Móriczon össze futok Zupival, a legtöbb kunszt szövetségi fogásokból van feltéve, elég zsírul hangzik. A regisztráció után a szokásos órákig tartó emésztő várakozás, közben realizálom: valóban egész core a mezőny, meg kell dolgozni a döntőért! Itt vannak a battaiak: frissen, erősen Chironicoból. Zoli, Papír, Bandi. Manó és Barna is feltűnik a piros kanapén (hol máshol?!). Veszprémből Ágh Pisti jött el (je), Shake Ass Fehérvárról pedig a Hojer-kóros Axel érkezett. Delet üt az óra, rámegyek egy bemelegítésre.



Pár perc késéssel lépek be a terembe, így a szabályok ismertetéséről stílusosan lemaradok, na de majd közben úgy is kiderül, ha valami bézöl! Jól néznek ki a szettek, de egyik sem tűnik cheasynek. Valamin kezdeni kell, nagy a sor a plafon egyik éléhez. biztos az a megajánlott ötös. Mindenki rámegy. A sor nekem nem kell, kinézek egy ugrást a másik oldalon és egy csak elemes kepesztős bouldert. Két perc, két flesh a lapomon. Van még három egyszerűbb, a fehéret csapom, a kéket és a pirosat a végére hagyom levezetésnek. Irány fel, amíg kevesen vannak! Fent két easy-cheasy, egy közepes és egy maximal. Sittelem a melegítőseket majd Zsoltikával egy kompániába verődve rámozizunk A pirosra. Ez egy lényeges pillanat, ugyan is itt megy el onnan a döntőm. A zónára baszódni elég kotta, sok az erős ember megrakják one-arm. Nekem ez nem ideálom, előre megyek lábbal, ami elég nagy cheat. Kétszer esem le a topról.. oké pihi. Kimegyek levegőzni és tolom az arcomba a kandírozott gyömbért. Megrakom elsőre a két lenti könnyűt, bele próbálok a maradék két lentibe, egyet zónázok, és megszállottan a fenti rész felé veszem az irányt. Air Bitch és Márk Zengő a crew. A bétám kiadja Márknak, de a topra nyúlás lenyalat mind a kettőnket. Ha megelégszem a zónával és nem megyek vissza, marad erőm letolni a lenti elefántszar-elemekből felpattintott kunsztot. Csalódottan távozom, a döntő kiadta volna, tudom.. persze nincsen ha. Rage Againts tribute van, meg totális megmenés, esőben 17-ből hazafutással.
http://www.youtube.com/watch?v=D5A9CwcBKsk&feature=youtu.be
Ez a nap nem "az" a nap volt...

Batta @ Április 13.


Fél kilenc, Stadionok. Gyenes, Rádai, Duksa, Farkas, cs. A hangulat elképesztő Százhalombatta felé, minimal eltévedés után filmbe illően találjuk meg a placcot: Miután megkapták a jó bétát a benzinkúton, követjük Horváth Lauráékat. Taktik level 2. Hat óra mászás idő, ebből az első kettőt Tomikával el csillezzük. batta1.jpgDöcögősen indul a mászásom, de aztán egy nehezebb kunszt megmászása inspirál és rápörgök. Hatalmas harc a narancssárga boulderen, Papír és Tomi az egyik hardcore kéket ostromolják, Soma egy pirosra van borzasztó mód ráfeszülve Lenkével egyetemben. Epic jam hangulat, élvezem. 

battaa2.jpg
batta3.jpg
batta4.jpg

34/21 toppal fejezem be, ami egy 7. helyezésre elég. Ez miután lebetegedtem az ujjerő afteren, nem is olyan rossz. Ráadásul itt nem csináltam belső, lelki betegséget abból, hogy nem sikerült a boulder amire ráfeszültem. A nap itt természetesen nem ért véget. Mivel Balázs infected állapotban is vezet, így a "Csónakház" nevű szabadidős központba (kápé kápé kápppééé!!!) indultunk egy konvoj 4. elemként, mögöttünk még 3 kocsi. Hihetetlen megérkezés hatalmas company. Le aljasodni nem aljasodom, de azért annyit iszom, hogy elveszítsek egy szkander meccset Rádai Gergővel. Ja, amúgy vágjátok, ő az a srác aki Battán letolta a Schmidt Zsoltit! Szóval nem szégyen. Csak szopás. Ugyanis a tétje az volt: nem mászhatok 2 hétig, csak húzódzkodhatok. Az est további részletei a homályban, és egy bűn rondán papírra vetett naplóbejegyzésben vesztek el...

Kecskemét @ Május 18.

Szikrázó napsütés, hatalmas crew és totális megmenés. Szombat este a Gál Ranchon Nándi, Barna, Manó, Peti, Tamáska, Papír, Gergő és még ezer meg ezer arc.


Az ötlet, miszerint a verseny a buli másnapján van vitatható, de vitatkozni nem lehetett vele. Engedtem a csábításnak, nem törődve azzal, hogy holnap vár rám kb. húsz Gál Bence által prezentált boulder. Senkinek sem kell mondani, hogy ez mit jelent, így hát rámentem egyből a szorító erő bemelegítésére. Egy darabig sörös korsókkal, majd whyskey-s pohárral szériáztam. A biliárd asztalnál is megfordultam, meg még isten az ég tudja hol...
cs.jpg
 Így történt hát, hogy egyedül mentem neki a feladatnak, hogy a Nándiéknak patent alvóhelyük legyen. Persze ez szánalmas kabarévá nőtte ki magát, amit a többiek az asztalok mellől néztek végig. A másnapi reggel nem túl motivált. Előző nap azt hittem, hogy whyskey-kóla az ablaktisztítóra.. lényeg a lényeg a bézöl infected volt. Szenvedtem a bouldereken, abba akartam hagyni és lefeküdni aludni, de nem lehetett, magyar kupa, baszatni kell, nincs ultimátum! Sokan nagyon kemények, Tamáska mindet sitteli, Kovács Gergő is a második helyig mássza magát. 

kecs.jpg
Végül nekem is sikerül össze szednem magam úgy ahogy, és megmászni ami még egészséges. 

Gi Klub @ Május 25.

Nagyon várt verseny.
Tavaly jól ment.
Útépítők: Martin, Hoff, Patkány, Lacika.
Bandi & a 2 legnehezebb boulder -> flesh -> 0 döntő
Make it to the finals.
Esélytelenre durranás.
Cipő baki.
A döntő elmegy onnan.

és egy kép:

383470_662128303813394_1906908835_n.jpg
hope to syked a zsombói bejegyzésre. már nem is mondom, hogy coming soon, pedig de!

mérgező bajzöl!

2013.06.06. 00:44

save_1370471830.jpg_371x171

Érdemes edzésképpen megnézni Dave Grahamék új filmjét a "The Island One"-t, azon felül, hogy rögtön az elején Daddy és Márk látható Ceüseben, a film zenéje (amely Dave sajátja) tökéletes ars poeticát határoz meg számomra..

..már nem kell sokat aludni! Stay Syked!!!

SZERK: Azon felül, hogy túl sok a vessző, még mindig kurva hosszú mondatokat írok..

Szerző: NMN

Szólj hozzá!

Címkék: zene cs bézöl

werk

2013.05.17. 15:25

alap_1368797058.jpg_922x622

Az a lila. Na aaaz bééézöl!!! (és még csak el sem megy onnan..)

Szerző: NMN

Szólj hozzá!