Gyakorlatilag az történt, hogy megmásztam a Kávéfőzőt. Lehetne ez nagydolog, de szerencsére a megtett út árnyékában nem sokat jelent. Így történhetett az, hogy pár másodpercig csüngtem csak, és éreztem a bőrömmel a két hatalmas, rusztikus mészkőzsebet, aztán leléptem a földre és hosszú percekig ültem alatta szótlanul. Bárgyú mosollyal az arcomon bámultam hol Bettire, hol, Barnára, hol Zsanira és kerestem nem is tudom micsodát az arcukon, gesztusaikban. 2012.02.07. – Csörög a telefon, Patkány: „Na szevasz Csélám, figyelj már neked mennyire adná ki valami mászás holnap délelőtt?” Kaptam a lehetőségen, hiszen szerdán semmi dolgom és amúgy is motivált voltam egy Ezüst-hegyi sessionre. Helyette Mr.Pioneer egy (számomra?) új helyre vitt, a Nagykovácsi előtt megbúvó Remete-barlangba. Másnap reggel a megszokott megbeszélt idő + 20 perc + bolt/kávé/cigi együtthatóval délelőtt 9 körül (de ez most mindegy is) lekanyarodtunk a Nagykovácsi útról. Hogy Remeteszőlősön minden utcát halfajtákról neveznek-e el (azóta kiderült: nem) azt nem tudom, de Ponty, Süllő és a számunkra vicces Lazac utca felé vezet az út a parking place-hez. Leszámítva a bemelegítő falat a hely első boulderével kezdtünk, melyet 2. próbára sikerült is abszolválni, és egy komolytalan felvetés után még a nevét is én adtam (NES Delight). Ezután Patkány elkezdett próbálni valami keményebbet (Későbbi Remete-Style).
Gondoltam naivan, amikor a Better Than Chocolate-ot nézve felfigyeltem Michele Caminati lágy gyermeki és őszinte örömmel teli hangjára: "We made it!" (timecode-00:31:45).
Sajnos nem így volt, ők az Ambert keresték nem pedig Schmidt Zsoltit, és habár többször is vissza pörgettem, sehol sem láttam Zsoltit a tömb körül.
- - ennél a sornál rengeteg ideig bámultam a monitort és 10 percenként le írtam egy bekezdést, majd kitöröltem - -
Ez azért van, mert ugye Zsolti a jog ifjú harcosa, nem ajánlatos a személyiségi jogokkal packázni, de azért még is igyekszem minél pofátlanabb lenni és ezt a két elvárást szinkronba hozni.. azt hiszem ezt hívják kompromisszumnak, ami majd a tojáshéjat váltja fel a valagamon egyszer.
Miután sikerült az idilli képet elhessegetnem a lelki szemeim elől, miszerint Zsoltika az olaszokkal, svájcban egy ősi japán népművészetet gyakorol (ebben a kicsi globalizálódó világban) mászás közben, újra feltettem magamnak a legfőbb kérdést, mely a világot foglalkoztatja:
HOVÁ TŰNT ZSOLTIKA?!
Egy biztos. Unicum. A további fejleményekig (biztosan lesznek további fejlemények) ismét egy videóval idézném fel Zsoltika emlékét:
Belevágok első oknyomozó írásomba. Ahogy azt a mai Blikk "újság" címlapjáról kölcsönzött téma is mutatja, a kérdés: Hová tűnt Zsoltika? Utolsó információim alapján Zillertalban tartózkodott augusztus eleje/közepe fele, N.Ferdinándi és S.Patkány társaságában. Innen ő előbb távozott, azzal a küldetéssel, hogy vegyen a bátyjának tojást mire hazaér. Erre ő ismeretlen (?) ok(ok)ból nem volt képes.
Vajon hol van most? És vett-e azóta tojást? Mi van a jogi karrierjével, és leginkább hová tűnt Zsoltika?
Aki bármi információval rendelkezik arról, hogy Zsolti mikor csapatja az Ujjerőben esetleg Remetében, az azonnal kommentelje meg! Ha valakinek megfakultak volna az emlékei, arról hogy ki ő, és miért fontos a mindennapokban vállalt jelenléte, az nézze meg ezt a kis össze állítást:
Ahogy a nagy arcok írják a 8a-n: "a dream come true: the project alive". Még hó esett márciusban, amikor is tisztázódott: az eddig 'ultra long one'-nak definiált A SzikkadtsáG foKa a maga 17 percével többé már se nem long se nem ulta.. ..na jó, de mégis ultra! A lényeg, hogy tovább kellett lépni és keresni egy keményebb fát alatta egy nehezebb boulderrel. A formalitások után egyből becéloztam magamban az 1 órás intervallumot, és elkezdtem papírra vetni az ötleteket egymás alá. Ebből végül össze állt 6 különálló rész, melyek eleje és vége pont illeszkedik az előtte/utána lévő részekhez. Ezek voltak a munka-címek: KSGRCSMX13_pre-prod O.O.B.E. 1 O.O.B.E. A SzikkadtsáG foKa (ksgrcsMIX) NS0I BHR
A hosszas készülési periódus nem az autizmusom hibája. Nagy részt a technikai tudás hiányzik. Ez valamelyest rányomja a kezét a végeredményre, de ez még egy, a jövőben is orvosolható horzsolás. A részek közötti foghíjakat remélhetőleg orvosolja maga az opusz, mely címét a legendás magyar sportmászó mekkában töltött pár session, mely roppant meghatározó volt számomra ebben az évben. Mivel szóban és írásban képtelen lennék vissza adni azt élményt, hogy hogyan is éltem meg azt a pár alkalmat, és már rajzolni sem rajzoltam jó ideje így maradt a bevált módszer. Műfaját tekintve én arra gondoltam legjobban a "csapongó stílusú, kusza disszonanciákkal teli psyhedelic experimental, minimal és electro-tribe core elemekkel" fedi le, ebből adódóan, aki nem szereti a felsoroltak nagyobb százalékát, vagy nem tudja miaz, annak NEM ajánlom. Ellenben ajánlom Barnának, Barna és Palotás Petiknek, Nándinak, az Electric Avenue (8A) második megmászójának, és a TheRatnek. Neki különösen. A mix tartalmaz vadi új és már ismert (? háh) perceket. A monoton részek még monotonabbak, a baszatósak még baszatósabbak lettek. A további magyarázkodás és bzsbzsbzsüübzsss.. helyett (Barna érted!), jöjjön a szett:
,,A piros peugeot utasaként az ember megtapasztalhatja milyen amikor a "the rat" 120-al manőverezik a 0-áson a sarkcsillag felé, az aszfalt horizonpontján az ég olyan színekben pompázik, mint a születendő gyerek szobája: baba kék és tolerálhatatlan rózsaszín. A hegyi utakon a visszapillantó tükörben láttam Patkány szeme vérben forgott, a sötét színhártya villogva páztázta az utat. Ezer meg ezer gondolat cikázott a fejében, a külső szemlélőt megtévesztheti a látvány, de ez hasonló káosz, mint az olasz közlekedési stílus. Kaotikus, nehezen átlátható, de ha az egészet nézzük rendben van a dolog. Több mint rendben. Most már biztos vagyok benne, hogy a ráncok Patkány homlokán valóban kiadják a feliratot: Szikkadtság." Érkezés: ~ 21:30 Távozás: ~ 3:30 Hám: 40%-on Syked mérő: kiakadt Power: határozottan, konstans csökkenő
Playlist: Thievery Corporation full album Ivan Gough and Feenixpawl feat. Georgi Kay (Axwell mix) - In My Mind Otto Knows - Million Voices Deep House Mix 2013 Avicii - Levels 2 Flo Rida - Good Feeling Urban Cone - Photography Foster The People - Pumped Up Kicks Blur - Song 2 Beastie Boys - Sabotage Miami Vice - Crocett's theme Dope DOD - Branded full album cs - Kis-Gerecse MIX 2013 The Golden Age Grandmester Flesh - The Message Earth, Wind & Fire - September Eagels of Death Metal - Miss Alissa Snoop Dog - Smoke Weed Every Day Next Episode Hacktivist - Niggas In Paris (Kayne West cover) Rage Againts The Machine - Right Roll Afroman - I got high Bloodhound Gang - Bad Touch Mc Hammer - Can't touch this Spicegirls - Wannabe Carly Rae Jepsen - Call me maybe Joe Cocker - You can leave your hat on Piramis - Ha volna két életem Skorpió - Dédapám KFT - Afrika UFO - napolaj Omega - Gyöngyhajú lány Európa Metallica- Nothing Else Matters Nirvana - Where Did You Sleep Last Night edda - Hűtlen LGT - Neked írom a dalt The Lion Sleeps Tonight LGT - Valaki mondja meg LGT - elfelejtett szó István a Király Eminem - We made You
A bulváros cím mögött két téma bújik meg. Egyrészt lesz egy iromány a Zsombói versenyen átélt no.1-es élményekről, másrészt meg az a kibaszott szand. Mert hogy szand van.
Én persze csak itthonról néztem a Wu Tang Clan koncert online közvetítését, ami not das beste, de így alakultak a dolgok. Pedig volt/van Avicii meg BloodyBeat Roots meg egyéb aljasabbnál mainstreamebb elektromos zenei előadók. Nem kertelek, már évek óta szemezek a fesztivállal, de eddig nem adta ki úgy a lépés, hogy 150 rongyot fizessek olyan emlékekért, amikről csak tudom, hogy vannak, de igazándiból nem tudom, hogy pontosan mi is történt azalatt az x nap alatt. Pedig jó lenne. Igazándiból nem is érdekel a dolog, 2007-ben volt Beastie Boys, valószínűleg tudat alatt ezért érzek hatalmas késztetést a részvételre.
Mindig van valami pár hetes trend, amivel az unatkozó és saját magát fogyasztó-társadalom el tudja foglalni magát. Ilyenkor a mindenféle médiákok tele vannak az adott eseménnyel, és olyan szinten vesézik ki azt, hogy az már zavarba ejtő, és néha tiszteletre méltó. Hogy a fjeszembe lehet ennyit csavarni.. nem értem. Persze biztosan ez is egy szakma. Kóklerek.. mivel én is átlag polgár társ vagyok (hiába ellenkezel, ha azt állítod, vagy akár teszel is azért, hogy ne egy legyél a tömegből, egyből a tömeg részévé válsz -> csak egy másik tömeg részévé, akik nem akarnak a tömeg részévé válni. Voálá!) tehát, mint átlag polgár társ (igen, megnéztem a Dredd bírót) én is élvezem a társadalmunk nyújtotta élvezeteket. Gyrost eszem, lövöldözős filmeket nézek, Avicii-t hallgatok és már jártam fesztiválon is. Egész pontosan 2,3-szor. A fesztivál jó. Lehet azt mondani, hogy nekem nem tetszett, de akkor nagy valószínűséggel az a helyzet áll fent, hogy mivel mindenki szereti a fesztivált, te nem akarsz a mindenki féle tömeghez tartozni, mondhatnám egyéniség próbálsz lenni. Hopp-hoppá! Itt esel a saját csapdádba, mert ezzel nem csak te vagy így és már is a birka csorda egyik bégető beosztottja leszel. Na egy kicsit elkalandoztam, forr a vérem, de ezt már nem fogom cenzúrázni.
Ahogy Patkány mondaná: Lényeg a lényegben -> mi a.. nem is.. hogyan tudtok képeket feltenni bulizás közben?! Há' menjek meg, de ezt az egyet nem értem. Elmész fesztiválozni. Anyu, apu, öcsi otthon, messze tőled. Végre ténylegesen önfeledten létezhetsz, ha jó a logisztikád akkor mindenféle korlát nélkül. És bazdmeg fényképezik magukat KÖZBEN! Esélyem nem lenne rá.. Illetve azt még le lehet hozni, és nincs is vele gond, úgy is szar lesz a kép/videó, de sruhácok.. ha drága a balentájnsz, akkor is meg lehet oldani a dolgokat. Ki az, aki ha önfeledten mulat, közben a fészre tölti fel, hogy éppen, de nagyon be van mulatva. Meg egyébként is, ha tényleg olyan durva a buli, akkor képtelennek kellene lenned bármire gyakorlatilag. Nem értem. Várom az embert aki megkeres és ezt elmagyarázza nekem!
A Spider-döntő után extra motiváltnak éreztem magam, így elhatároztam: dajesdbe küldöm az összes bajnoki fordulót. A Gyenes/Horváth szülinap után betoltam a böjt üzemmódot: bulizás zero, edzés maximal! Nem is pazarlom a betűket, álljon itt a Magyar Kupa sorozatról írt beszámoló első fele, hope u enjoy és hasonlók!
Ujjerő @ Március 30.
A legmotiváltabb felem ébredt fel aznap. A mumus. Sose, na de majd most! Kell nekem az a 4 boulder! És ehhez hasonló gondolatok tömkelege a busz úton. A Móriczon össze futok Zupival, a legtöbb kunszt szövetségi fogásokból van feltéve, elég zsírul hangzik. A regisztráció után a szokásos órákig tartó emésztő várakozás, közben realizálom: valóban egész core a mezőny, meg kell dolgozni a döntőért! Itt vannak a battaiak: frissen, erősen Chironicoból. Zoli, Papír, Bandi. Manó és Barna is feltűnik a piros kanapén (hol máshol?!). Veszprémből Ágh Pisti jött el (je), Shake Ass Fehérvárról pedig a Hojer-kóros Axel érkezett. Delet üt az óra, rámegyek egy bemelegítésre.
Érdemes edzésképpen megnézni Dave Grahamék új filmjét a "The Island One"-t, azon felül, hogy rögtön az elején Daddy és Márk látható Ceüseben, a film zenéje (amely Dave sajátja) tökéletes ars poeticát határoz meg számomra..
..már nem kell sokat aludni! Stay Syked!!!
SZERK: Azon felül, hogy túl sok a vessző, még mindig kurva hosszú mondatokat írok..
